Reiki és energia

Az energia szó a fizikában a munkavégző képességre utal, a hétköznapi életben pedig munkát, erőkifejtést, tetterőt jelent. Fizikai értelemben akkor beszélünk munkáról, ha az erőkifejtés elmozdulást eredményez, a szó hétköznapi használatakor pedig az ember testi vagy szellemi szükségleteinek kielégítésére irányuló erőfeszítést jelöljük vele. Ennek fényében a reikit nyugodtan nevezhetjük energiának, hiszen hatására aktivizálódik, „dolgozni kezd” a szervezet öngyógyító rendszere, megindul az anyagcsere, a reikivel kezelt személy testében különféle mozgásformák jelennek meg.

James Daecon cikkének bevezetőjében abbeli véleményének ad hangot, hogy „gondolataink, a reikiről vallott nézeteink formálják a reikinket”. Ezt egy bizonyos értelemben véve saját tapasztalatom alapján is megerősíthetem. Reikis pályafutásom kezdetén egy a reikire érzékeny kedves ismerősömet megkértem, hogy segédkezzen nekem a következő kísérlet elvégzésében: Tőle egy pár méterre leülve testének egy adott területére koncentráltam és a távkezelésnél használatos ábra segítségével oda irányítottam az energiát, amit ő az általam kiválasztott területet minden egyes alkalommal pontosan megnevezve visszaigazolt. Egy idő után azonban – mikor már nem koncentráltam az adott pontra – arról számolt be, hogy nem az általam kiválasztott ponton érzi a hatást, az energiaérzet valamely más területre vándorolt.

E kísérlet egyrészt világos bizonyítékát adja annak, hogy az ember gondolatainak erejével képes az általa kiválasztott személy testére és azon belül is egy adott pontra irányítani az energiát, másrészt arra a jelenségre is rámutat, ami miatt a reikit intelligens energiaként is emlegetik: úgy viselkedik, mintha szabad akarata lenne, ott hat, ahol szükség van rá.

Mindemellett azt vallom, hogy az elme reiki feletti hatalma csak részleges, azaz lehet, hogy képesek vagyunk a tetszésünk szerinti tárgyra irányítani, azonban a tudatunk magát a jelenség lényegét nem képes megváltoztatni. Hogy egy példával éljek, ha elképzelem, hogy valaki karját gyógyítom, a hatás nem marad el, de ha a reikiről azt hiszem, hogy személyesen az Isten vagy az ördög műve, pusztán a reikiről alkotott véleményem hatására sem az Isten, sem az ördög, nem fog a beteg mellé odaállni, hogy a karját pátyolgassa. Még világosabban: a reikit, mint jelenséget képesek lehetünk úgy is használni, hogy működésének lényegét nem ismerjük, minta hogyan az autóvezetés képessége sem függ össze közvetlenül az autó működési elve minden részletének ismeretével, s bármit is képzelünk az autóról, az attól csak autó marad.

Természetesem nem tagadom, hogy az emberi tudat kihasználása az élet minden területén tág lehetőségeket biztosít, így gondolataink hatására valami olyan is megtörténhet, amit nem várnánk a reikitől, ám ilyenkor nem szabad azt hinnünk, hogy ez a reiki működésének következménye. A korábbi példánál maradva, ha beteg oldalán megjelenik az Isten vagy az ördög, abban része lehet a tudatunknak, gondolatainknak, meditációnknak, ám megjelenésüket nem a reiki működése eredményezi.

Véleményem szerint fontos, hogy megtanuljuk használni, minél teljesebben megérteni a jelenséget, de óva intek mindenkit attól, hogy túlmisztifikálja, vagy saját fantáziájának köntösébe öltöztesse.